Kivetítés- projekció- partnerünk pontosan az, amit nem akarunk...
Christina történetében felismerhetjük, hogy a múlt eseményei rávetülnek jelenlegi kapcsolatainkra, és zavarokat, problémákat okoznak. Christina a férfiakban elsősorban azt a rászorultságot érzékeli, amely azonnal felkelti benne a segítőösztönt, és nem veszi észre a saját érzelmi rászorultságát, amit nyíltan még magának sem vall be soha. Csak nagyritkán árulják el a könnyei, hogy ő maga is mennyire üres, sérülékeny és segítségre szoruló. Ezt a működési mechanizmust a klasszikus pszichológiában kivetítésnek (projekciónak) nevezik. A saját igazságunkhoz vezető úton fontos tudni, mit értünk kivetítés alatt. A szó latin eredetijének (proicere) jelentése: eldobni valamit. Amikor kivetítünk valamit, akkor ezt a dolgot szinte eldobjuk magunktól, rá egy másik emberre. A saját önértékelésünket vagy történetünket rákényszerítjük valaki másra.
Ilyenkor azt mondjuk: a másiknak van szüksége segítségre és odafigyelésre, mert gyenge. Ezzel a másikra vetítjük ki saját mély, annak idején be nem teljesült vágyunkat a szeretetre és a figyelemre, valamint saját gyengeségünket is. Vagy azt mondjuk: a másik nem törődik velünk, visszahúzódik, nem figyel ránk, és soha nincs itt, amikor szükség lenne rá. Ilyenkor is saját hiányosságainkat vetítjük ki a másikra: hogy mi magunk nem vagyunk képesek odafigyelni, gondoskodni, illetve mi vonulunk vissza, és tartunk távolságot a társunktól.
Miért követünk el ekkora ostobaságot? Hogyan tudjuk ezt egyáltalán megtenni, ilyen tévedhetetlen pontossággal, anélkül, hogy észrevennénk? A válasz mindig ugyanaz marad: zseniális jéghegyünk alsó, rejtett része ezen a módon gondoskodik a régi sebek begyógyításáról. Annak idején, gyermekkorunkban nem voltunk képesek rá, hogy tegyünk valamit az egyensúlyért, az elismerésért, a szeretetért és a gyógyulásért. Gyermekkori befogadó lényünk mindent magába szívott, s így tökéletesen beilleszkedtünk a családi rendszerbe. Ez azonban esetenként annyira fájdalmas volt, hogy a tudatunkban elfojtottuk ezt a tapasztalatot.
A precíz jéghegy viszont mindent megőrzött, s újra és újra a számunkra pillanatnyi legjobb és legelviselhetőbb úton visszaküld az életbe, hogy ma a saját érdekeinknek megfelelően megváltoztassuk ezeket az emlékeket. Ha ma még nem vagyunk képesek arra, hogy megbirkózzunk velük, hogy elfogadjuk és feldolgozzuk őket, akkor szükségünk van rá, hogy másokra vetítsük ki a fájdalmakat. A legtöbbször azért ítéljük el, azzal vádoljuk a társunkat, ami pontosan megfelel a saját sérülésünknek. Ha megértjük, hogyan 'dobjuk el magunktól' saját fájdalmainkat, akkor az egykori vádaskodás, félelem és előítélet helyett már több kíváncsisággal, kutatókedvvel és megértéssel tekinthetünk azokra, akik 'elkapták' őket. Ha elkezdjük keresni önmagunkat mindabban, amit hibásnak tartunk és elítélünk a társunkban, akkor megtaláljuk önmagunknak azt a részét, amelyet eddig nem akartunk észrevenni- és ekkor bekövetkezik a gyógyulás.
/részlet a Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz c. könyvből/
~ szeretettel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése