Utazás előző életbe jelen probléma megoldásához

egykori hazám is hasonlóképpen nézett ki...

 Utazás előző életbe jelen probléma megoldásához

Régóta küzdöttem időnként visszatérő, pánikszerű félelmekkel, amelyek főleg erős stresszhelyzetben jelentkeztek. Az okra, hogy ezek miért vannak, mindig is kíváncsi voltam, és mivel eldöntöttem, hogy szembe szeretnék nézni ezekkel a látszólag ok nélküli, erős félelmekkel, és elhagyni őket, úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, és belenézek abba az életembe, ahol az erős félelmek keletkeztek, melyek a jelen inkarnációmban is kísértek utamon.

Egy meditációs hanganyag segítségével utaztam, ennek elérhetősége:

https://soundcloud.com/aloeviki/el-z-let

Az utazás témája miatt már szinte az elején elfogott egy szívszorító érzés, nagy érzelmi megterhelést kezdtem újra, egyre nagyobb intenzitással átélni. Annál a résznél, ahol konkrétan megjelent a hely, először egy másik ország is kezdett beugrani, végül is a szándékom pontosítása után (hogy az erős félelmek kialakulását szeretném megnézni) Atlantiszban kötöttem ki. Egy gyönyörű, zöld hegyvidék képe rajzolódott ki előttem, mely lenyűgöző szépségű volt, és erős pozitív érzések kerítettek hatalmában a helyen szemlélődve. Rögtön ez a kép elkezdett sajnos megváltozni, és háború, pusztulás, pusztítás és megsemmisülés váltotta fel az egykor oly gyönyörű otthonom képét. Elhatalmasodott rajtam az erős szívfájdalom érzése, elöntött a sírás, a fájdalom, a pánik, mivel az én szeretett otthonom elkezdett megsemmisülni, és én nem tudtam tenni semmit sem ennek a megakadályozására. Nem tudtam megmenteni sem az én otthonomat, sem a szeretteimet sem, és a pánik, a fájdalom szinte elviselhetetlen érzés volt számomra, végignézni mindannak a pusztulását, ami szeretek, anélkül, hogy bármit is tehettem volna ez ellen. Leírhatatlan, borzasztó érzés kerített hatalmába.

Megnéztem akkori énemet, egy magas, nyúlánk férfi voltam (jelen inkarnációmban nőként születtem le.) Meglátogattam egy akkori személyt, aki fontos volt a számomra. Egy kedves, szelíd nőt láttam, akinek barnás, göndör haja volt és szelíd, talán zöldes szeme, nagyon szerettem őt, a szeretetteljes, meleg kisugárzású lényét. A szelídség és a kedvesség volt vele kapcsolatban a legjellemzőbb tulajdonság. Nagyon szerettem azt a nőt, azt fogadtuk, hogy örökké együtt maradunk, de sajnos történt valami, ami elválasztott minket egymástól, nem volt számomra ő többé elérhető (talán a hazánk pusztulása vetett véget  a mi akkori kapcsolatunknak is). Elkezdtem érezni, hogy bármennyire is szeretem, többé nem lehetek vele, valami burok választ el minket, amit sehogy sem tudok áthatolni, nem tudtam vele lenni többé. Jelen életünkben a kiegyenlítődést, és a békét, megbékélést kell véghezvinnünk egymással kapcsolatban.

Ez a személy a jelen életemben is felbukkant nemrég, ő a jelen inkarnációjában férfi, és vicces volt felismerni, hogy ugyanúgy adott puszit a homlokomra, mint abban a régi életben én neki, csak akkor ő volt a nő és én a férfi. Szintén mosolyt csalt az arcomra, amikor eszembe jutott, hogy nemrég megjegyezte, hogy milyen gondoskodó vagyok,  és van bennem erő, mert ezek jellemeztek az akkori életemben is.

Az utazás után le kellett vonni a tanulságokat az előző élet során tanult leckékből. Számomra a tanulságok a következők voltak: engedjem el végre a szenvedést, az önostorozást, a fájdalmakat, önmagam bántását, büntetését, ha volt közöm szeretett hazám pusztulásához, ha nem. El kell engednem a fájdalmat és a szenvedést végre, és beengednem a boldogságot az életembe. Elengedem önmagam további büntetését, azért, hogy nem tudtam megmenteni a hazámat, és a szeretteimet sem. Ez a vonás egyébként jelen életemben is felfedezhető, mely szerint erős késztetést érzek  mások megmentése iránt, most már tudom is, hogy ez honnan ered...

El kell engednem a szeretteim iránti görcsös ragaszkodást is, és kicsit szabadabban engedni életem áramlását. Ez a minta eddig sajnos felfedezhető volt a jelen életemben, miszerint a szeretteimhez és a dolgokhoz erősen, túl görcsösen ragaszkodom, ami miatt rendszerint problémáim támadtak, főleg az elengedés ment nagyon nehezen, és most már a görcsös ragaszkodás okát is tisztán értem.