2012. november 4., vasárnap

Én, a vándor


Mindenkinek -minő meglepetés- a Saját Útját kell járnia. Vannak napsugaras lejtők és rideg, zord, hűvös hegyek s völgyek melyeket be kell járnunk életünk során. Persze vannak segítő Társaink is, de nekünk kell az utunkon járni és megtenni azokat a dolgokat melyekre leszülettünk. Fejet hajtok alázatosan az Életem, és a Felsőbb Teremtők előtt, beleértve saját Felsőbb Énemet is, akiknek útmutatásait megfogadom, és életemet sikerre, boldogságra, és boldogulásra viszem. Ámen. Szeretettel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése