Kinek kell megfelelnem?

Az egyiptomiak ősi hite szerint a halál után az ember a holtak kamrájába kerül. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának is nevezték. (A sakál hieroglif jele bírót is jelentett.) Itt Anubisz egy mérlegre helyezi a halott szívét, míg a mérleg másik serpenyőjébe Maatnak, az igazság istenének tollát teszi. Ha a szív nehezebbnek bizonyul, mint a toll, akkor Ammut felfalja a szívet...

Éljük életünket, úgy, ahogy legjobb tudásunk szerint tudjuk. Ahogyan a legjobb, számunkra... eközben ott vannak a szerepek... amelyeket magunkra öltünk, ezeket többnyire észre sem vesszük. Férj, feleség, szerető, anya, apa, gyermek, barát, barátnő, alkalmazott stb. Ez mind mind egy szerep, amely 'rajtunk csücsül' a bizonyos szituációkban. De én azonos lennék azzal a szereppel, amelyet épp játszok? Én csupán egyike lennék a szerepeimnek, vagy az összesnek együttvéve? Milyen mérce, szabvány alapján kell nekem megfelelni egyáltalán egy szerepnek, egy elvárásnak? Hogyan lehet élni - leélni egy életet, a lehető legjobban? Ki az, aki ezt megmondja, és mi lesz a 'végső bírálaton' ?

Kedvesem, ahogyan Maat, az igazság istene, úgy Anubisz, az istenek bírálója is bennünk él. Lehet nevezni őket megérzésnek, intuíciónak, belső bizonyosságnak stb. Elvileg mindig megkapjuk saját magunktól az adott pillantban szükséges instrukciót, ami belülről jön- belőlünk. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy saját megérzéseinket ne nyomjuk el, hanem hagyjuk, hogy betöltsék a szerepüket, és segítségükkel nagyobb harmóniában tudjunk élni, belső, mélyebb rétegeink segítségével. Hiszen ki tudná jobban, saját magunknál, hogy mi a jó nekünk? :)

Én végső soron saját magamnak kívánok megfelelni, hiszen, csak ha saját magamnak megfelelek, felelhetek meg másoknak is. A külső elvárásoknak való megfelelni akarás egy csapda. Egy teljes életet  nem lehet 'kifelé' leélni... Én kutatom, keresem saját magam, és hagyom, hogy feltárulhassanak rejtett értékeim. Melyek, miután felszínre engedtem, kint is megjelenhetnek. Megengedem magamnak, hogy szüntelenül változzak, és megéljem a pillanatban, azt, aki abban a pillanatban- Vagyok. Hiszen Létezem.

Akkor tudok egy emberi kapcsolatban is harmóniát megélni, és a társamnak adni, ha magamon belül már harmónia van. Amint észreveszem, hogy 'kint, a világban' zavar van, megyek egy kis belső munkát végzek, hogy a világot kint is harmonikusabbnak láthassam. Mi van kint? Az, ami bent. Nem tetszik valami kint? Elmegyek, és bent kezdek el változtatásokat eszközölni. És lám, megváltozott a világ...

Kint és bent, bent és kint, belülről tudok hatni az egészre. Ez a harmónikus élet,és a harmonikus világ titka. 

Nem kell megvárni a 'végső ítéletet' Anubisszal... mindig, minden pillanatban van lehetőségünk mérlegelni, és saját életünket irányítani. Hiszen, Anubisz és Maat is belül már él. Belül, már minden megvan, minden teljes, és egész. Én meg megengedem magamnak ezt megélni, és kivetülni...

~ szeretettel