Szívemben élek

Néhány napja kaptam egy gyakorlati tanácsot, hogy másszak ki az elmémből és költözzek le helyette a szívembe. Próbáltam megfogadni a tanácsot, és hát bejön. :)

Folyamatosan próbálom a szívemre helyezni a figyelmemet, a fókuszt, még akkor is, ha másokkal beszélgetek. Egészen más tudatminőséget kapok.

Folyamatosan jönnek elő a jó - érzések, a szívemet egyre jobban megismerem, igazán egy meleg hely. :)

Változás

A lelkem azt súgja, hogy nem kell tovább úgy élnem, ahogy eddig. Lehet változtatni a dolgokon.

Lehetek ennél sokkal szabadabb, és teljesebb, és igen, megismerhetem magamat sokkal jobban is. 

Élhetek egy teljesen más életet is. És élhetek bőségben.

Kinek kell megfelelnem?

Az egyiptomiak ősi hite szerint a halál után az ember a holtak kamrájába kerül. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának is nevezték. (A sakál hieroglif jele bírót is jelentett.) Itt Anubisz egy mérlegre helyezi a halott szívét, míg a mérleg másik serpenyőjébe Maatnak, az igazság istenének tollát teszi. Ha a szív nehezebbnek bizonyul, mint a toll, akkor Ammut felfalja a szívet...

Éljük életünket, úgy, ahogy legjobb tudásunk szerint tudjuk. Ahogyan a legjobb, számunkra... eközben ott vannak a szerepek... amelyeket magunkra öltünk, ezeket többnyire észre sem vesszük. Férj, feleség, szerető, anya, apa, gyermek, barát, barátnő, alkalmazott stb. Ez mind mind egy szerep, amely 'rajtunk csücsül' a bizonyos szituációkban. De én azonos lennék azzal a szereppel, amelyet épp játszok? Én csupán egyike lennék a szerepeimnek, vagy az összesnek együttvéve? Milyen mérce, szabvány alapján kell nekem megfelelni egyáltalán egy szerepnek, egy elvárásnak? Hogyan lehet élni - leélni egy életet, a lehető legjobban? Ki az, aki ezt megmondja, és mi lesz a 'végső bírálaton' ?

Csönded

Megfagyasztom a pillanatot,

S lelassítom a ritmusát,

Lüktetésének ütemét.

Hagyom, hogy felfedje

A dolgok igazi arculatát.

Kettőből

Márciusban az ölelés...

Édesebb, mint a méz,

Tartósabb, mint február-

Ó, január, hol vagy te már?

Az Egy- álom elillan,

S jön az ébrenlét,

Mellettem vagy, ha akarom,

Mellettem vagy, ha nem remélsz.

Éld addig az életed,

Fond tovább a fonalát,

Pergesd tovább dob-ütemét,

De ne felejtsd, hogy

Január, és február-

Hamarosan tovaszáll!

Elfogadom a szüleimet, családomat ~ gyakorlat

Sok emberrel találkoztam, akinek rossz volt a kapcsolata szüleivel, nem volt szeretetteljes, és elfogadás sem jellemezte. A korábbi bejegyzésekben írtam már ezek fontosságáról. 

A családi Egység ereje

Olyan esetekkel is találkoztam, ahol bizony komoly problémák álltak  a rossz kapcsolatok hátterében: pl. alkoholista szülő, a szülő rendszeresen verte a gyermekét, vagy egyszerűen elhagyta. Bármi is álljon a rossz szülői kapcsolat hátterében, le szeretném szögezni, hogy igenis lehet tenni a jobb kapcsolatért, bármi is történt a múltban! Az én esetem is jó példa lehetne erre, hogyan lehet átváltoztatni egy kifejezetten rossz kapcsolatot szeretetteljessé, és egyre jobbá!

Egy- egy emberi kapcsolatot bármikor át lehet alakítani, át lehet lényegíteni, hogy sokkal szeretetteljesebb legyen.

~ Segítő gyakorlatok: 

Eufória

Eufória.

Érzem, hogy felszakad, feltör belülről, és eláraszt. Piszok jó érzés. Átkozottul jó. Élvezem.

Nem voltam valami jó passzban, mondhatni, már napok óta, olyan semmilyen volt az egész amit éreztem, nem volt jó közérzetem. Gondoltam, megnézem saját női és férfi oldalam, kíváncsi vagyok milyen állapotban vannak most, már ha írtam róluk több bejegyzést is, nem kéne elhanyagolnom a saját részeimet :)

Nem voltak valami kiegyensúlyozott állapotban, szinte őrjöngtek... nagyon távol voltak egymástól, és a szétszakítottság érzésében tipródtak... Engedtem hát, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz, és édes ölelésben forrjanak újra össze.