Imádlak, hóesés! Gyönyörű vagy.

Esik a hó. Mintha apró csilingelő pénzérméket ontanának ránk egy nagy égi erszényből. Látszólagos összevisszaságban hullanak a pelyhek, mégis olyan, mintha minden egy nagy égi rend szerint történne.
Néha olyan, mintha összeütköznének a pelyhecskék, mintha egymásba fonódnának. Az érmék jobbra, majd balra keringenek, táncolnak egyet, mielőtt ránk hullanának. Kicsi csillagocskákra is tudnám még hasonlítani őket. Közelről nézve gyönyörű mini mandalákat látnánk, amelyek alig várják, hogy ránk hulljanak, és közelebbről is megismerhessenek bennünket.
Mint egy tisztító víz kicsit szilárdabb halmazállapotban, ami fehérségével letisztítana, kitisztítana minket, lemosva rólunk a régi energiákat. Gyönyörű, olyan mint egy égi áldás. Imádlak, hóesés :)