A LÉLEK RENDJEI
A családnak közös lelke és közös lelkiismerete van. Ez a lélek és ez a lelkiismeret ügyel a három alapvető szabályra.
Az első alapszabály, hogy mindenkinek, aki része a rendszernek, akár él, akár már meghalt, ugyanúgy joga van odatartozni. Ha valakitől, aki ehhez a rendszerhez tartozik, elvitatják az odatartozás jogát, például erkölcsi ítélet alapján: "csirkefogó!", vagy "De hát alkoholista!" vagy "Házasságon kívüli gyermeke született!" vagy bármi mást állítva róla, ez mindig ugyanazzal a következménnyel jár. Ilyenkor bizonyos emberek azt feltételezik magukról, hogy nekik több joguk van az odatartozásra, mert jobbnak gondolják magukat. Ám a család-lélek ebben az értelemben nem ismeri a jó és a rossz közötti különbséget. Mert az úgynevezett rossz is csak egy másik része annak a sokszínűségnek, amelynek alapján kialakulhat a jó. Rossz nélkül jó sincs. Az az ember, aki teljesen jó, mások számára elviselhetetlen. És az is rettenetes, aki tökéletesnek tartja magát, mert még veszélyes is. Azok, akik jobbnak tartják magukat másoknál, veszélyesek. Azoknak az embereknek a közelében viszont, akik átlagosnak tartják magukat, harmóniát érzünk, és odatartozónak érezzük magunkat.
Ha a családban valakiktől megtagadják az odatartozás mindenkit megillető jogát, akkor a család-lélek vagy a család-lelkiismeret megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt. Ez a második alapszabály, amelyre a család-lélek vagy a család-lelkiismeret ügyel. Ez általában úgy történik, hogy a család-lelkiismeret összeköttetést teremt a kitaszított családtag és egy később született között, és az utóbbi képviseli a korábban kirekesztettet, így állítva helyre az egyensúlyt. A később született tehát ugyanúgy szenved, mint az elődje, és hasonlatossá válik hozzá. Most a rendszernek ezen a családtagon keresztül újból szembe kell néznie a jóval és a rosszal.
A később született számára az jelentené a megoldást, ha méltányolnák a kirekesztettet, vagy azt, aki a sorsán keresztül veszélyezteti ennek a személynek az odatartozását és emlékét. Ez történhet például olyan nők esetében, akik gyermekágyban halnak meg. Ha méltányolják őket, akkor helyreáll az egyensúly. Ekkor megbékél a rendszer, és egyetlen később születettnek sem kell eljátszania a helyettes szerepét.
Tehát az első két alapszabály: mindenkinek ugyanolyan joga van az odatartozásra, és a megtagadott odatartozást a rendszer kiegyenlíti.
A harmadik alapszabály azt követeli, hogy azok, akik korábban születtek, előrébb álljanak a rangsorban, mint akik később születtek. A család-lélek és a család-lelkiismeret ezért mindenekelőtt az előbb születettek jogaira ügyel, és a kiegyenlítéshez feláldozza az utóbb születetteket. Ha tiszteletben tartják az előző generáció jogait,akkor a később születettek szabadok lesznek.
részlet Bert Hellinger: A Forrás nem kérdi, merre visz az útja c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése