Futás közben alig láttam a hóeséstől, így rövidesen sétára váltottam.
Annyira élvezetes, amikor az ember lába alatt ropog, és nyöszörög, egyszóval megszólal a hó... egy igazi vizes párbeszéd veszi kezdetét. Ismét elcsodálkoztam a fehérségen, ami ellepi a tájat. Tehát folytatódik a megtisztulás. Csillog villog a hó a lámpák fényében, és egyszerűen nem tudok betelni a lehullott hópihék szikrázó fényjátékától. Annyira lenyűgöző a látvány!
Olyan, mintha nem is a megszokott vidéken járnék, egy egészen új, fehér köntösben a régi is újként tündököl. Gyémántpor lepi el, burkolja be a tájat... egy igazi, hófehér szivárvány. Szemeim folyamatosan keresik az újabb szikrákat, mély lélegzeteket veszek, próbálom magamba szívni a fehér szivárvány apró tündöklő morzsáit.
Hátranézek, lábnyomokat hagyok magam után. Cipőm talpnyoma feketéllik a fehérségben, de még ez is gyönyörűséges, ahogyan megtöri a lábnyom, a fehér takaró szikráit.
Lélegzetelállítóan szép a havazás, nagyon élvezem, és örülök, hogy egyszerűen csak nézhetem ezt az egészet, és valahogy a részesévé válok a nagy egésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése